Külső szabályok kontra egyéni felelősség

Az emberek többsége nem lerázni akarja magáról a szabályokat és parancsokat, hanem épp ellenkezőleg, kezét tördelve keresi őket. Évtizedekig hagytuk, hogy sajátos étkezési „törvények” megkeserítsék az életünket, például az, hogy az embernek reggel úgy kell ennie, mint egy császárnak, délben úgy, mint egy polgárnak, este pedig mint egy koldusnak. Ez a recept, mellyel szülők milliói nemcsak gyermekük étkezését, de az alakját és ezzel tulajdonképpen az életét is tönkre tették, csak az emberek kis részére igaz. A fennmaradó többségnek figyelemmel kell rákényszerítenie magát arra, hogy betartsa ezt a szabályt, és szabályosan meg kell erőszakolnia magát. Ha valaki nem igazán éhes reggelente, vonakodva fogja magába tömni a bőséges, állítólag egészséges reggelit. Reggel normálisan étkezik, és este, amikor jelentkezik a természetes éhsége, diétázni kényszerül. Ennek a kényszerű kísérletnek egyszer kudarcba kell fulladnia, mert teljesen elrontja az étkezés élvezetét. A legtöbben megszegik a szabályt, és kedvük szerint esznek esténként. Igy azonban folyamatosan híznak, mert naponta egy étkezés során (reggeli) többet esznek, mint amennyi megfelelő lenne számukra. Egy ilyen természetellenes módszerrel tényleg nem művészet hízni, salakanyagokkal telíteni és végül leterhelni a szervezetet. Micsoda szerencse, hogy egyszer csak egy rég esedékes ellenkönyv megadta az engedélyt arra, hogy megint kövessük a belső érzésünket, és reggelenként ne együnk semmit vagy csak néhány szem gyümölcsöt. A szükségtelen mártíromságtól ily módon megszabadult embereket természetesen lelkesedéssel töltötte el az új, megváltó recept. Ettől megint visszanyerték az életerejüket. Lelkesedésükkel új irányzatot hoztak létre, elvégre azt hitték, rátaláltak a helyes táplálkozásra. A mozgalom sodrában viszont másokra köszöntött rá a szenvedés – nevezetesen azokra, akiknek természetes igényeiknek megfelelően reggel rendes reggelire volt szükségük, és most „egészségügyi okokból” be kellett érniük néhány gerezd almával. Hasonló problémák adódnak valamennyi receptből, még a „legegészségesebbekből” is. Amilyen jó a nyers koszt sok egészséges embernek, épp olyan terhes és káros lehet mindazoknak, akiknek már nem képes ilyen munkára az emésztőrendszerük. A szélgörcsök miatt gyakran hosszú szenvedés vár rájuk, mígnem egy megfelelő jogosítvánnyal rendelkező specialista felmenti őket a recept alól. Hasonló félreértésekről lehet beszámolni a makrobiotikával, illetve sok más diétával és recepttel kapcsolatban is, melyekre később még részletesen kitérek. Mindig az a legfontosabb, hogy a saját típusunkhoz és életfeltételeinkhez igazítsuk a recepteket és tippeket, a diétás javaslatokat és életvezetési szabályokat.

Ruediger Dahlke: Méregtelenítés, salaktalanítás, lazítás – A megtisztuláshoz vezető természetes utak. Mérték Kiadó, Budapest, 2004.